Gyantázás régen és most

Ma már igazán fellélegezhetünk szőrtelenítés ügyben, ugyanis évszázadokkal vagy akár évezredekkel ezelőtt nem volt ennyire könnyű a nők helyzete, ha a nem kívánatos szőrzetüktől szerettek volna megválni a csábítás, a nőiesség, az esztétikum és a higiéniai szempontoktól vezérelve. Kezdjük azzal, hogy nem volt valószínűleg ekkora igény a sima és szőrtelen bőrre, bár ezt mindenki magának döntse el, hogy pozitív vagy negatív irányba billentek el a trendek.

Mindenesetre a régi idők női a borotva megjelenéséig biztosan a fájdalommal járó szőrtelenítés kínjainak voltak kitéve. A legborzalmasabbnak hangzó módszer a cérnás megoldás volt, ami annyit takart, hogy a szőrszálakat szinte egyenként tépték ki a mai kozmetikusok elődjei. Az így összeszorított szálakat – úgy mint a csipesz – el tudták távolítani egy mozdulattal.

A csipesz valószínűleg ezután következett, ezzel párhuzamosan pedig megjelent a gyanta használata, a kozmetikák intézményének elődjei mindentudó, ügyes kezű nők személyében ami eleinte cukorból és egyéb hasonló alapanyagokból készült. A ragadós masszát kézzel vagy spatulával kenték föl, de ez már a mai időkből egy bevett technika, a patronos melegítős megoldás és a papír ezután jött. Aztán a borotva láthatólag mindent megoldott, de csak láthatólag.

Kipattogott bőr, rövid idejű simaság és szúrós tapintás a második naptól. Majd a szőrtelenítő krémek és a lézeres szőrtelenítés jön a történetben, ez utóbbival kapcsolatban még nincs elég megnyugtató információnk, hogy mennyire egészséges és tartós megoldás hosszútávon, így mi mindenképpen a szalonban igénybe vehető gyors és kevés fájdalommal járó, nagy múltra visszatekintő gyantára szavazunk.